Ma délelőtt az egy éves státuszvizsgálatra vittem Bencét, ahol a kötelező oltást is megkapta. Nem voltunk túl sokan, így a várakozás alatt egész jó , kötetlen kis  beszélgetés alakult ki köztünk. Sok mindenben különböztünk, például a gyerekeink számában és az életkorunkban. Az egyik anyuka a húszas évei közepén jár, a másik a negyven év körül és voltunk páran harmincasok. 

Fotók:unplash.com

Szóba került az éjszakai alvás vagyis inkább nem alvás, a hozzátáplálás, a korkülönbség, a testvérek, sőt még a nagymamák is. Jó volt hallgatni, hogy mindenkinek át kell lendülnie hasonló akadályokon. Máshol is kipakolják a ruhákat, edényeket a szekrényből a kicsik, máshol is felkeltik egymást a gyerekek. Vannak dolgok, amiket másként gondolunk, másként csinálunk, de ez nem baj, nem kell egyformának lennünk, nem kell mindenről úgyanúgy vélekednünk, mint ahogy a gyermekvállalás idejét is más-más időpontra tettük.

Teljesen mindegy is, hogy ki mikor lesz anya, neki is ugyanazt az utat kell bejárni, amit a fiatalabb vagy éppen idősebb anyukának. 

Végezetül a legfontosabb dolog, ami mindannyiunkban közös a gyermekünk iránt érzett feltétel nélküli szeretet.