Anyaként az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy ne hasonlítsam a gyerekeket egymáshoz. Minden gyerek más, mind temperamentumban, mind szellemi - és testi adottságokban. 

Bence most lett egy éves, az előző posztomban már említettem, hogy nemrég jártunk a státuszvizsgálaton. Ilyenkor rendszerint kérdéset tesz fel a védőnő arról, hogy mit tud a gyermek. 

Nézzük ezeket :

*Kapaszkodva lépeget: Igen, bár a testvérei már önállóan jártak egy éves korukra, mégsem zavar vagy idegesít, hogy Bence még nem. 

 *Anyanyelvi hangókészlettel halandzsázik: ez is rendben van, igazi kis dumaláda. Vannak szavak, szótagok, amiket tudatosan használ: pl. anya, va, nyamnyam,tita.

*Öltözködésnél, fürdetésnél együttműködik. : Többnyire igen. 

*Figyelmét elterelve a hangirányába fordul: Igen, mindig figyel a hangokra. Játék közben is, ha kutyaugatást hall, rögtön az ablak felé mutat és mondja :"VA" 

*Egyszerű gesztussal kísért felszólítást, tiltást megtért.:  Ezzel sincs gondunk, ha azt mondom, hogy kérem, akkor ő odanyújtja. A nemet is érti és el is ismétli fejcsóválva, hogy nem. 

*Két - három ujjal fog: így eszi a kis kifli vagy zsemlefalatkákat. 

 *Szemmozgások párhuzamosak: Igen. 

*Napirendje kialakult: Igen, ő az első gyerekem, akinek ennyire fix a napi rendje, de semmihez sem ragaszkodom görcsösen. 

Nem kell megijedni, ha valamit még nem csinál a baba,semmi sincs kőbe vésve. Ne hasonlítsuk a nagyobbhoz, a szomszéd gyerekéhez. Minden gyerek a saját tempójában halad. A védőnő, gyerekorvos úgyis jelzi, ha gyógytorna vagy egyéb fejlesztés szükséges.