Anyaként az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy ne hasonlítsam a gyerekeket egymáshoz. Minden gyerek más, mind temperamentumban, mind szellemi - és testi adottságokban.
Bence most lett egy éves, az előző posztomban már említettem, hogy nemrég jártunk a státuszvizsgálaton. Ilyenkor rendszerint kérdéset tesz fel a védőnő arról, hogy mit tud a gyermek.
Nézzük ezeket :
*Kapaszkodva lépeget: Igen, bár a testvérei már önállóan jártak egy éves korukra, mégsem zavar vagy idegesít, hogy Bence még nem.
*Anyanyelvi hangókészlettel halandzsázik: ez is rendben van, igazi kis dumaláda. Vannak szavak, szótagok, amiket tudatosan használ: pl. anya, va, nyamnyam,tita.
*Öltözködésnél, fürdetésnél együttműködik. : Többnyire igen.
*Figyelmét elterelve a hangirányába fordul: Igen, mindig figyel a hangokra. Játék közben is, ha kutyaugatást hall, rögtön az ablak felé mutat és mondja :"VA"
*Egyszerű gesztussal kísért felszólítást, tiltást megtért.: Ezzel sincs gondunk, ha azt mondom, hogy kérem, akkor ő odanyújtja. A nemet is érti és el is ismétli fejcsóválva, hogy nem.
*Két - három ujjal fog: így eszi a kis kifli vagy zsemlefalatkákat.
*Szemmozgások párhuzamosak: Igen.
*Napirendje kialakult: Igen, ő az első gyerekem, akinek ennyire fix a napi rendje, de semmihez sem ragaszkodom görcsösen.
Nem kell megijedni, ha valamit még nem csinál a baba,semmi sincs kőbe vésve. Ne hasonlítsuk a nagyobbhoz, a szomszéd gyerekéhez. Minden gyerek a saját tempójában halad. A védőnő, gyerekorvos úgyis jelzi, ha gyógytorna vagy egyéb fejlesztés szükséges.
Utolsó kommentek